Az ingatlanok közvetítése eladó és vevő között néha egy társkeresőre hasonlít, hiszen ismerni kell mindkét fél igényeit; de nem csak a racionális dolgokat, például hogy mekkora lakást keres, hanem a kimondatlan érzéseket is.

Lakást ugyanis a legtöbb ember szerelem alapján választ; és nekem tudni kell mibe fog beleszeretni.
De az ügyfelek néha felülmúlják a várakozásaimat…

Egy napon például egy kissé bizonytalan hölgy keresett fel, aki már előre is bocsánatot kért azért, hogy a kérése talán furcsa lesz egy kicsit.
El akarta adni a lakását, hogy úgy életet kezdhessen… Ám igazán mégsem akarta eladni.
Pontosabban nem akárkinek.

Már a nagyszülei is ebben a lakásban éltek, utána itt folytatták tovább a szülei, és ő maga is ebbe a lakásba született, itt nőtt fel. Minden helyiség, minden sarok, minden padlódeszka tele volt emlékekkel; a lakás nem egyszerűen egy ingatlan volt, hanem három generáció otthona, tele történetekkel, sírással, kacagással.
Azt mondta, nagyon nagy szüksége lenne a pénzre, mégsem hajlandó akárkivel szerződni.
Neki olyan vevőt vigyek, aki legalább ennyire fogja szeretni a lakást.

Gondolhatod, hogy ez nem egyszerű dolog!
Szerettem volna teljesíteni a tulajdonos kívánságát, ezért a szokásosnál is alaposabban szűrtem meg a jelentkezőket. Nem csak azt tartottam szem előtt, hogy komolyak-e a szándékai, hogy megfelel-e majd neki az ingatlan fekvése, alapterülete, de kiemelten figyeltem arra is, hogy hosszú távra keressen lakást, és legyen benne egy cseppnyi szenvedély.
A végére már egészen házasságközvetítőnek éreztem magam, hiszen itt is egy életre választottak „társat” a jelentkezők; szóba sem jöhetett olyan, aki átmeneti lakást keres, vagy befektetési céllal vásárolná meg az ingatlant.

Majd egy szép napon, enyhén remegő gyomorral – mintha a saját első randim lenne – megmutattuk a lakást a szerintem ideális vevőjelöltnek.
Tényleg olyan volt az egész, mint egy randevú, ahol a felek nem csak az ingatlan paramétereiről beszélgettek, de múltról, jövőbeli tervekről is.

Hamar rájöttem, hogy fölöslegesen aggódtam. Az eladó és a vevő pár perc alatt megtalálták a közös hangot, hamarosan úgy beszélgettek, mint akik ezer éve ismerik egymást.
Fellélegezhettem.

A vevő szerelmes lett, és ajánlatot tett a lakásra, amit az eladó boldogan el is fogadott.

Az adásvétel hivatalos része már teljesen meghitt hangulatban zajlott, a vevő nem győzte dicsérni a lakás energiáit, kellemes hangulatát, az eladó pedig hosszasan áradozott arról, hogy mennyire örül annak, hogy jó kezekbe kerül a családi otthon.
Még egyszer végigjárta a lakást, majd aláírták a papírokat és megölelték egymást.

Pályafutásom egyik legmeghatóbb pillanata volt, egy picit még én is könnyeztem. ☺

Mert az ingatlanszakértő sem gép, hanem valódi, érző ember.

Ez volt tehát az idei év leginkább szívhez szóló pillanata, de ezen kívül még sok emlékezetes dolog történt 2014-ben.

Többek között az, hogy pályafutásom leggyorsabb üzletét 25 perc alatt bonyolítottam le. Nem hiszed? Pedig így volt, olvasd csak el ☞ itt! ☜ ☺