Leg-leg-leg! A ☞ legcikibb ☜legmeghatóbb ☜leggyorsabb sorában most jöjjön egy olyan történet 2014-ből, amin nagyon nem tudtam nevetni.

Pedig a jelenet kabaréba illő lett volna – ha nem én vagyok az egyik főszereplő…

Az ingatlanszakértői szakmának megvannak a maga árnyoldalai: jöjjön az idei év legkínosabb pillanata!

Minden olyan simán indult.
Az ingatlan tulajdonosa szimpatikus volt, egyeztettük a részleteket, elkészültek a hirdetések, hamarosan jelentkeztek is az érdeklődők a lakásra. Egyikükkel meg is beszéltünk egy időpontot, amikor megtekinti az ingatlant; előtte találkoztunk, és együtt mentünk „lakásra”.

Az ingatlan tulajdonosa nem volt velünk; azt mondta, bízik bennem, intézzem az egészet egyedül.

Felmegyünk az érdeklődővel az emeletre, becsengetek, semmi válasz.
Eltelik néhány perc, csengetek újra, valaki kiszól: „Egy pillanat!”
Tényleg nem telik el egy pillanatnál több, amikor hallom, hogy elfordul a kulcs a zárban és nyílik az ajtó.
Ott áll előttünk egy férfi csuromvizesen, egy szál törölközőben.

  • Maguk kicsodák?
  • Öööö… én vagyok az ingatlanközvetítő, ő pedig itt mellettem a leendő vevő, aki szeretné megnézni a lakást.
  • Ja, az más. Jöjjenek csak be! – mondta, és közben diszkréten arrébb rúgott egy cipőt az útból. Ahogy kitárta az ajtót, hatalmas rumli tárult a szemeim elé.
  • Köszönjük, inkább itt kint megvárjuk, amíg felöltözik, és egy kicsit rendbe teszi a dolgokat – próbáltam finoman célozni.
  • Nem, jöjjenek csak be!
  • Á, köszönjük, szép az idő, elleszünk itt is. Addig megbeszéljük a részleteket.
  • Ahogy gondolják…

A férfi becsukta az ajtót, én pedig próbáltam menteni a helyzetet és hosszan taglaltam az ingatlan amúgy előnyös tulajdonságait.
Alig 5 perc múlva újra kinyílt az ajtó; a férfi ezúttal fel volt öltözve és a káosz is mintha egy kicsit kisebb lett volna.

  • Nézzenek körül! – mondta. – Csak a fürdőszobába ne menjenek be, ott egy kicsit… nem túl rózsás a helyzet.
  • Köszönjük! – válaszoltam, bár belül fortyogtam a méregtől. A lakás többi része sem volt ugyanis rózsás: itt egy cipő, ott egy használt zokni… és mégis ki fog lakást venni úgy, hogy nem is látta a fürdőszobát?

Nem is tartott sokáig a lakás megnézése, és – ahogy sejtettem – ebből az érdeklődőből később nem lett vásárló.

Ha el szeretnéd adni a lakásodat, ne felejtsd el, hogy az első benyomás a legfontosabb! Ha az érdeklődő egy rumlis lakásba érkezik, aminek bizonyos részeit meg sem tudja nézni, ha félmeztelen férfiak* fogadják az ajtóban, ha azt éreztetik vele, hogy ő most valakinek az életterébe lépett be, akkor nem fogja úgy érezni, hogy szeretne beköltözni.
Ha a lakásban nem te, hanem egy albérlő vagy valamelyik rokonod lakik, feltétlenül értesítsd a látogatásról, és mondd el neki, hogy mit kell tennie! (Esetleg ellenőrizd személyesen is, hogy tényleg rend és tisztaság várja majd az érdeklődőt!)

*Amennyiben az érdeklődő a szebbik nemhez tartozik, a félmeztelen férfi pedig különösen izmos és jóképű, talán még lehet némi esélyed… ☺

Egy ☞ korábbi cikkemben ☜ összegyűjtöttem, mire érdemes odafigyelned, amikor az érdeklődőknek bemutatod a lakást!