…és néha könnyek szöknek a szemébe. Persze csak titokban, egy profi szakember nem pityergi el magát. ☺ Emlékszel még a ☞ legmeghatóbb lakáseladás ☜ történetére 2014-ből?

Most egy másik megható történetet mesélek el, ami kis híján könnyekre fakasztott…

Eszter februárban keresett meg először egy szomorú történettel: nagyszülei halála után ő fogja örökölni Ungvár utcai lakásukat. Hallottam a hangján, hogy nehéz időszakon megy keresztül – az ☞ örökölt ingatlanoknál ☜ általában lelkileg is megterhelő az lakáseladás folyamata – ezért a lehető legfinomabban kérdeztem ki a részletekről. Azt mondta, hogy még zajlik a hagyatéki eljárás, megbeszéltük, hogy visszahív, amikor már jogilag is övé a lakás.

Augusztusban csörgött újra a telefonom, ekkorra ért véget a jogi procedúra. Eszter – hatalmas lelkierőről tanúbizonyságot téve – elmondta a telefonban, hogy immár hivatalosan is övé a lakás, sőt, ki is ürítette, úgyhogy mostantól enyém a pálya. Találkoztunk, megnéztem, felbecsültem, feltérképeztem az ingatlant, aminek Eszter át is adta a kulcsát: azt kérte, hogy innentől fogva én intézzek mindent, az erős érzelmi kötődés miatt ő képtelen lenne az érdeklődőknek mutogatni a lakást. Bevallom őszintén, hogy Eszter szomorúságát látva néha nekem is nehéz volt megőrizni a szakmai távolságtartást, hiszen a lelke mélyén az ingatlanközvetítő is ember, nekem is vannak érzéseim.

Szerencsére Eszternek nem kellett sokáig fájdítania a szívét a lakás eladásával. Néhány nap múlva már az első komoly érdeklődőnek mutattam meg a lakást, aki – mint kiderült – az utolsó komoly érdeklődő is volt. Ugyanis még aznap késő este visszamentünk Eszterrel és az érdeklődővel, hogy egyeztessük a részleteket, és hamar alá is írtuk a szerződést.

Szinte hallani lehetett, ahogy Eszter mellkasáról legördültek a mázsás kövek, sikerült lezárnia a múltját és egy olyan szerződést írt alá, ami vele is feledtette a nehéz elválást.

Eszter és a vevő ráadásul őszinte barátságot kötöttek, így Eszter láthatta, hogy jó kezekbe kerül a szeretett, megannyi emléket hordozó lakás.

„Nagyon tetszett a stílus, ahogy megszólítottál engem. Igen, engem. Azt éreztem, hogy hozzám beszélsz, tudod és érzed, hogy milyen problémáim, kérdéseim, aggályaim vannak, és hogy segítségre szorulok. Köszönöm, hogy végigcsináltad velem! ” Orbán Eszter

Mit lehet még erre mondani?
Köszönöm Eszter, hogy segíthettem!