Mindig büszkén hangoztatom, hogy munkám során elsődleges célom, hogy az ügyfeleim átlagon felül elégedettek legyenek. Ahhoz azonban, hogy ezt a célomat elérjem, nem vállalhatok el minden megbízást, csak azokat, amelyekben látok lehetőséget.

Pár hete már felmerült itt a blogon és Facebookon is, hogy ha egy megbízást nem vállalok el, annak számos oka lehet. Egyrészt – amiről már bejegyzést is írtam – ha az ügyfél ingatlana nem Budapesten van. Erről itt olvashatsz. Ezen kívül azonban előfordulnak egyéb szituációk is, amelyek esetén jobbnak látom, ha visszautasítom a megbízást. A mai bejegyzésben ezeket az eseteket szedtem össze.

  1. A bizonytalan – Aki nem akarja eladni a lakását (nincs végleges döntés)
    Az úgynevezett 0. lépésről itt írtam már. Ha azt látom az eladón, hogy még nem érett meg benne a végleges döntés, csak kacérkodik az eladással, akkor ahelyett, hogy elvállalnám a megbízást, megkérem, hogy gondolja még át, aludjon párat arra, hogy valóban belevágjunk-e. Ha ugyanis az ügyfelem nem eltökélt, és kétségei vannak, akkor minden vevővel szemben fenntartásai lesznek, talál majd kifogást bármire. Ha pedig mégis aláírjuk az adásvételit, akkor talán csalódott lesz még annak ellenére is, hogy a lehető legjobb feltételekkel kötöttük meg a szerződést.
  2. Az okoska – Aki mindig jobban tudja
    Ha azt látom a megbízómon, hogy annak ellenére, hogy ingatlanost bíz meg, mégsem hallgat a tanácsokra. Vannak olyan eladók, akik úgy gondolják, maguk is el tudják adni, és jobban értenek az ingatlanértékesítéshez, mint egy ingatlanos. Az ilyen megbízóknak sajnos nem lehet a kedvére tenni, hiszen hiába mondok bármit, ő mindig megcáfol, kétségbe vonja a szakmai kompetenciáimat. Ezeknek az eladóknak azt szoktam javasolni, hogy ha úgy látják, megfelelő tudással bírnak ahhoz, hogy maguk bonyolítsák le az eladást, akkor semmi értelme ingatlanossal együtt dolgozni, mert úgysem tudunk nekik segíteni, hozzátenni az eladáshoz – a legtöbb esetben nem azért, mert az eladó annyira képben van, hanem mert nem nyitott a tanácsaimra. Ehelyett próbálkozzanak inkább az önálló eladással.
  3. A bizalmatlan – Akiknél nem érzem a feltétel nélküli bizalmat.
    Ha a megbízóm mindig kételkedik, annak számtalan oka lehet. Egyrészt természetesen érthető, ez egy bizonyos szintig rendben is van, hogy vannak kételyeid, hiszen valószínűleg a legnagyobb értéktárgyadról van szó, és azért (is) vagyok, hogy eloszlassam a bizonytalanságodat. De ha egy eladónál úgy érzem, hogy még egy hosszabb beszélgetés után sem tud bennem maradéktalanul megbízni, akkor jobbnak látom visszautasítani a megbízást, hiszen nem akarok neki kellemetlen perceket szerezni azzal, hogy mindig idegeskednie kell az eladás miatt.
  4. Az ügyes-bajos – Akinek az ingatlana jogi kérdések miatt forgalomképtelen.
    Olyan is előfordul, hogy az eladó maximálisan az eladás mellett áll, és meg is bízik a szakmai hozzáértésemben, ám az ingatlana körül felmerülő jogi kérdések meggátolnak minket a sikeres eladásban. Volt például egy ügyfelem, akinek az ingatlanán haszonélvezeti jog volt, a haszonélvező pedig külföldi tartózkodása miatt elérhetetlenné vált számunkra. Nem mondott le haszonélvezeti jogáról, nélküle pedig nem tudtuk tovább vinni az ügyeket, és az eladás annak ellenére fulladt kudarcba, hogy megtaláltam a vevőt, aki jó feltételekkel megvette volna az ingatlant. Az ügyfelem csalódott, és teljesen elment a kedve az eladástól. Még ha a kudarc nem is az én számlámra volt írható, azért engem is rosszul érintettek a történtek, és együtt éreztem csalódott ügyfelemmel a meghiúsult eladás miatt.
  5. Az időmilliomos – Akinek nincsen rám szüksége!
    Vannak olyan lelkes eladók, akiknél mind az elhatározás, mind a megfelelő energiaforrás adott az eladáshoz. Ha valaki nem sajnálja az időt és az energiát, hogy profi eladóvá képezze magát, ha van elegendő ideje másodállásszerűen nap mint nap az eladással foglalkozni, és ezt profikat megszégyenítő módon teszi, akkor úgy érzem a munkámmal nem tudnék hozzátenni az eladáshoz. Ez persze a legritkább eset, hiszen alig ha van olyan ember, aki napi teendői mellett tud és akar is időt és energiát szánni mindarra, amit mi ingatlanosok főállásban, több éves tapasztalattal a hátunk mögött művelünk.

Nos akkor már csak egy kérdés maradt: ki az, akivel foglalkozom?

Az ingatlanértékesítés egy munka, amit pedig nyújtok, egy szolgáltatás. Szeretném a lehető legjobban csinálni, a lehető legtöbb terhet levenni az ügyfeleim válláról, a lehető legtöbbet hozzátenni a lakáseladáshoz – sőt ha kell, a teljes procedúrát átvállalom az eladótól.

Ennek érdekében azonban csak azzal szerződöm, akin azt látom, hogy a munkámmal valóban érdemi segítséget tudok neki nyújtani. Olyan megbízókkal, akik idő, energia és/vagy szaktudás hiányában nem tudják maguk végigvinni a folyamatot.

Ha úgy érzed, neked tudnék segíteni, akkor ☞keress fel☜, és vágjunk bele együtt!