A legutóbbi cikkünk, amiben szót adtunk egy ingatlannak, annyira népszerű volt, hogy úgy döntöttünk, a mai írásban is átadjuk a stafétát.

Ma egy dühös ingatlantulajdonos veszi kézbe a klaviatúrát, hogy elmondja véleményét az ingatlanosokról… Humorérzéket bekapcsolni!

Ha ebben a cikkben bárki magára, vagy az ismerősére ismerne, bárminemű egyezés vélt és valós személyekkel, létező, vagy fiktív szereplőkkel kizárólag a véletlen műve lehet.

Ismerkedjetek meg tehát Az Öntudatos Eladóval, aki szerint az ingatlanosok…

„…hiéna mind.
Tudod, te mennyi a jutalékuk? Háromhavi fizetésem! És mit tesz ezért? Három hónap alatt eladja a lakásomat. De van olyan, amelyik még csak nem is dolgozik vele három hónapot. Van egy barátnőm, ő például az Ingatlan Tanácsadót, konkrétabban Rák Editet bízta meg, aki ☞ 25 perc alatt  adta el a lakást. Komolyan: megírták a megbízási szerződést, fél órán belül megvolt a vevő, másnap aláírták a papírokat. Szeretnék én is így keresni fél óra munkával…

Amúgy is, mi az, amit ők munkának neveznek? Készíteni néhány fotót a lakásról? Nagy kaland: én is megcsináltam. Persze utólag közölte, hogy nem jók, mert hogy a szárító ott van a képen. Na és? Legalább látják az érdeklődők, hogy tiszták vagyunk, szoktunk mosni. A másikon meg ott volt a nagymama. Már az is baj?

Persze az ingatlanosnak semmi nem volt jó, a fotózás során elpakoltatta velem a gyerek játékait (képtelen volt megérteni, hogy azoknak igenis ott a helyük abban a tárolóban a nappali sarkában), le kellett venni a családi képeket a falról (szegény dédikém, ha ezt megérte volna!) és a csekkeket is el kellett tennem, pedig amióta világ a világ, azt a konyhaasztalon tartjuk, hogy meg ne feledkezzünk róla. Ez most miért baj?

Aztán meg az ár: kötötte az ebet a karóhoz, hogy rossz áron hirdetjük a lakást, azért nem kelt még el. Pedig szerintem teljesen reális az az ár, ☞ a szomszédét ☜ is ☞ egy befektető vette meg, majdnem ugyanennyiért. Volt is rá két érdeklődő, mióta hirdetjük. Az első úgy 2 éve, az ☞ megígérte, hogy megveszi, ☜ csak aztán végül nem jelentkezett. Kár, mert 1 évre rá volt egy másik, aki foglalót is le akart tenni, de aztán mondtuk neki, hogy az elsőnek már odaígértük, így végül nem vette meg. Az elmúlt 6 hónapban is telefonáltak néhányan, de valahogy senki nem jött el megnézni.

Szóval most itt állunk ezzel a hiénával, ezzel az ingatlanossal, aki múlt héten kipakoltatta, meg körbefényképezte a lakást, csinált új alaprajzot, meg új hirdetést, amibe valami ☞ célcsoportot írt bele, meg ilyen dolgokat, aztán azóta sem csinált semmit. Persze, tudom ám, hogy működik: most hónapokig semmi, aztán majd jön sajnálkozni, hogy jajj, még ez az ár is túl magas, végül annyira lenyomja az árat, hogy szinte semmit nem kapunk érte.

Eddig azt mondta, hogy volt egy-két érdeklődő, de nem voltak komolyak. Mégis honnan tudná, hogy komolyak-e?
Aztán tegnap volt itt valami vevőjelölt is, erre meg azt mondta, hogy komoly. De hát a fene se tudja, nem bízom én ezekben…

Várj csak, csörög a telefonom. Az ingatlanos. Biztos most fogja lenyomni az árakat.
Ne menj el, mindjárt folytatom a sztorit, hogy miért hiénák az ingatlanosok, csak gyorsan felveszem….

Igen? Hogy foglaló? Mennyi? Jesszus, és ezt a pénzt tényleg odaadja holnap? Hogy akkor írjunk szerződést? Miért, meg is veszi? Ennyi idő alatt? De hát csak egy hete hirdetjük! Komolyan, még alkudni sem akart belőle? Hú, Edit, maga valami fantasztikus!

Na, bocs, itt vagyok, csak az ingatlanos volt. Hihetetlen: egy hét alatt eladta azt a lakást, amit hiába hirdetünk két éve! Ez az Edit tényleg tud valamit! Fel is hívom a barátnőmet, már 10 éve próbálják eladni a házukat, megadom neki ☞ Edit számát, ☜ hátha azt is gyorsan elpasszolja…”